ezüstkor

ezüstkor

Az iskolapad fiatalít...

avagy a hosszú élet második feltétele - a tanulás

2016. június 23. - aheret

shavit2118.jpgÉvekkel ezelőtt az a mondás járta, hogy ha valaki visszaül az iskolapadba, akkor újra infantilissé válik, mint hajdan gyerekkorában. Ám az utóbbi időben számos kutatás mutatott rá, hogy a szisztematikus tanulás javítja az életbenmaradás esélyeit.

"Minél több időt tölt tanulással az ember, annál magasabb a várható élettartama a Centre of Health Equity Studies és a Swedish Institute of Social Research közös tanulmánya szerint"

"DNS-vizsgálatok megállapították, hogy amíg az egyetemi diplomával rendelkező felnőtt lakosság körében hosszabb a várható élettartam, addig a kevesebbet tanulók sejtjei gyorsabban öregednek. Szakértők szerint a megfelelő oktatás elősegíti az egészséges életvezetést."

"Az idősebb emberek másképp dolgozzák fel az ingereket, mint a fiatalok, de ez nem jelenti azt, hogy az agyuk kevésbé lenne produktív. Megfelelő stimulációval szüntelenül fejlődik, korra való tekintet nélkül. A rendszeres nyelvi tréning fokozza a szellemi képességet. Pl.: az öregek a nyelvet a fiataloknál helyesebben használják, találóbban fogalmazzák meg a gondolataikat. Olyan idős embereknél, akik naponta két órát gyakoroltak 5 héten keresztül, az emlékezet 26%-kal javult, a logikus gondolkodás képessége 74%-kal, az információfeldolgozás sebessége pedig 87%-kal növekedett. Life Long Learning - életen át tartó tanulás - gondolatát ki lehet terjeszteni az élet minden területét felölelő tanulásra - Life Wide Learning, s akkor már csak egy lépés a Long Life Learning: a hosszú élet titka: a tanulás."

shavit21110.jpg

Pár évvel ezelőtt tartottam egy komoly önvizsgálatot - miként lehetnék sikeresebb a saját szakmámban? A siker, természetesen az anyagi és erkölcsi elismertséget egyaránt jelenti.

Hallatlanul izgalmas kurzuson vettem rész, ami valóban átkódolta a munkamódszereimet és az eredmények már rövid időn belül jelentkeztek. Közben olyan embereket ismertem meg, akikkel korábban esélyem sem lett volna találkozni.

Ott tanultam meg az együttműködés hatékony szabályait, amit Magyarországon végképp nehezen értenének meg: amikor a kapcsolatban lévő felek mindegyike nyer, nem pedig egyik a másik kárán élvez előnyöket. A win-win szisztéma kicsit több munkával, odafigyeléssel jár, de összehasonlíthatatlanul hatékonyabb hosszútávon, mint az ezen a vidéken honos "hogy verjük át a másikat" tipusú lerablásra játszó módszer.

Miközben ezeket a sorokat írtam, kaptam egy köszönő e-mailt valakitől, akit korábban összekapcsoltam egy másik emberrel és ennek a "közvetítésnek" most egy kölcsönösen jó üzlet lett az eredménye. Nekem nem volt ebben anyagi érdekeltségem, de az a jó érzés, hogy egy apró cselekedet, ami részemről igazán nem jelentett nagy fáradtságot, két ember helyzetét tette jobbá - olyan pozitív energia-töltet, amire mindannyiunknak szüksége van az életben. 

45.jpg

Mostanában az angol-tudásom hézagossága kezdett brutálisan zavarni, ezért beíratkoztam egy intenzív tanfolyamra. Naponta két órát tanulok, többre sajnos, nem igen van időm, de ezt a hét öt napján megteszem, kompromisszumok nélkül. A tanfolyamot különböző korú emberek látogatják, mert rugalmas az órarend, az előrehaladás ütemét pedig mindenki maga határozza meg. Minél több órára íratkozunk egy héten, annál olcsóbb egy óra, tehát érdemes minél intenzívebbre venni a tanulást. Aminek egyébként, megvan az az előnye is, hogy rendszert visz az ember életébe. Aki például már nyugdíjas és az ideje elfolyik mindenféle csipp-csupp dolgokra, hirtelen azt érzi újra, hogy minden nap tett valamit a saját boldogulása érdekében, volt miért korán felkelni, felöltözni, kisminkelni, új cipőt venni...

Az olyanoknak pedig, mint amilyen én vagyok, hogy a munka sokszor maga alá temet, mert egy-egy izgalmas feladat magával ránt, az angolóra szervezi a hetemet - képes vagyok nemet mondani, ha az üzleti megbeszélés ütközik a nyelvórával.

A felnőtt emberek másként tanulnak nyelvet, mint a fiatalok. Még emlékszem a gimnáziumi francia órákra - az érettségivel a zsebemben is nehezen szólaltam meg a párizsi tartózkodásom első hetében.

Aztán harminckét évesen ültem megint a padba nyelvet tanulni úgy, hogy körülöttem az utcán is ugyanazt a nyelvet beszélték. Gyorsan haladtam, mert a nap 16 órájában "gyakoroltam".

Most minden igyekezetemmel használni próbálom az éppen megtanultakat - tipusmondatok helyett olyan angol szövegeket írok, amelyeket szívesen kimondanék. Kicsit bonyolultabb, nehezebb, de élménydús minden újabb szó vagy kifejezés, amit megtanulok. Persze, most is izgulok minden modul-vizsga előtt - a belém nevelt kötelességtudat munkál rendesen, ugyanakkor a nap-nap utáni apró sikerek jó érzéssel töltenek el - a demencia réme távolabb került tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

https://ezustkor.blog.hu/api/trackback/id/tr518833452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása