Eldöntöttem, hogy hosszú életű leszek a Földön, de tudom, hogy ezért keményen meg is kell dolgozzak.

Az aktív, minőségi élet nem szerencse kérdése, bár, nyilván az is kell hozzá, hogy ne üssön el egy autó holnap az utcán, alapvetően mégis, a lényeg, hogy mit tehetünk magunk a boldog öregségért?

Tagadhatatlan, hogy kellenek hozzá jó gének - az acélos dédanyám, aki majdnem megérte a 100-at, a nagymamáim, akik nehéz sorsuk dacára 80-anon túl adták csak fel, anyám, aki rekord-döntésre készül az egészségmániájával, mióta apám meghalt. Hát igen, a férfiak korán haltak a mi családunkban is...

Anyám érdeme, hogy kisgyermekkoromtól kondicionált a hosszú életre: három évesen balettozni vitt, ami egy életre meghatározta a tartásomat, a kamaszkor kezdetén havonta kozmetikushoz küldött, hogy szép legyen a bőröm, az  iskoláimat pedig úgy végeztem, hogy az ötösnél kevesebb osztályzat lelkiismeretfurdalást okozott, mert az ő arca felhőssé vált - elvárta, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Mindezeknek máig tartó a hatása, de önmagukban ezek sem elegendők. 

A cél nem csupán magas kort megélni, hanem megőrizni a vitalitást, ameddig csak lehet. Pontokba szedtem a tennivalókat:

1. Munka - nyugdíjról szó sem lehet! Nem csak azért, mert úgy sem lesz olyan nyugdíjam amiből megélhetnék, hanem mert a munka izgalmas számomra,  szeretek dolgozni, frissen tartja az elmémet és a társadalmi kapcsolatrendszeremet. Még jobb, ha munkatársaim vagy ügyfeleim nálam jóval fiatalabbak, mert így átadhatom az én sokéves tapasztalatomat, ugyanakkor feltöltődöm az ő energiáikkal.

2. Tanulás - a munka, a tévézés, az olvasás már nem jelent igazi szellemi kihívást, ezért erősebb agytorna szükséges. Nem csak a jó pap tanul holtáig, hanem korunk idősödő nője is, aki túl van a gyerekei felnevelésén, a karrierje egyengetésén, élvezheti a korábbi évtizedek kemény munkájának gyümölcseként megteremtett kényelmet - na ilyenkor kell beíratkozni valamilyen iskolába. Lehet ez szakmai továbbképzés, esetleg olyan speciális területtel való ismerkedés, ami korábban kimaradt, de a legjobb és a legkönnyebben elérhető a nyelvtanulás. Sose elég belőle, és ma már rengeteg nyelvtanulási módszer közül választhatjuk ki a számunkra legideálisabbat.

3. Testmozgás - a sport minden életkorban jól kondicionálja a testünket, ám ahogy idősödünk ezt egyre tudatosabban kell csinálnunk. Minél több helyre gyalog elmenni, kihagyni a liftet és lépcsőzni, naponta rendszeresen végezni tornagyakorlatokat a hasizmunk és karizmaink erősítésére - ez a minimum. Bár a szex már egy következő pont, itt is meg kell említeni, hogy a lepedőakrobatika a testmozgásnak az egyik legkellemesebb formája, különösképpen, ha az ember lánya kihasználja a különböző poziciók adta izomerősítést.

4. Szex - na persze, legtöbben ezt úgy mondják, hogy párkapcsolat, de sokéves tapasztalatom, hogy élettárs nélkül nagyon jól meg lehet lenni, azonban szex nélkül nem érdemes. A XX. században szocializálódott nőknél nem probléma alkalmi kapcsolatban kiélni szenvedélyünket. Tévedés azt hinni, hogy csak a férfiakban van meg a vadászösztön - egy nő számára nem kisebb élvezet találni egy jó partnert. Nem akarunk hozzá menni feleségül, összebútorozni sem kell, mert a hódítás maga pezsdítő élmény! Ha ehhez még egy jó szex is társul - az maga a Kánaán.

5. Táplálkozás - amikor azt mondta az orvos, hogy kicsit magas a koleszterin-szintem, fel voltam háborodva, mert egész életemben egészségesen táplálkoztam. Szegény apám "nyúleledelnek" minősítette amiket főztem a sok zöldség miatt. Nem vagyok vegetáriánus, de sokkal kevesebb húst eszem mint az átlag-magyar. Csirkét, halat, sok zöldséget, de a pármai sonkától és a jó sajtoktól sem fordulok el undorral. Keveset, de jót enni - ez a jelszó. 

6.  Egészségügyi kontroll - a nők általában többet törődnek az egészségükkel mint a férfiak, és a kor előrehaladtával a prevenció életmentő lehet, ezért komolyan kell venni a különböző szűrővizsgálatokat. 

7. Élménygyűjtés - bár unatkozni sosem volt időm eddigi életemben, most olyan élményekre vágyom, amelyeket fiatalabb koromban nem tudtam megszerezni: sokáig éltem egy "zárt országban", keveset utazhattunk, később, amikor innen kitörtem, az életem újraépítése annyi energiámat vette el, hogy utazásra nem maradt. Most időm, pénzem és még fizikai erőm is van arra, hogy utazzak, tehát az élmény-gyűjtésnek ez a formája a legvonzóbb számomra most. Később talán más lesz.

8. Kinézet - ez az egyik nagy problémája minden idősödő nőnek, különképpen azoknak, akik fiatalon szépek voltak, most pedig naponta belenézve a tükörbe látják a fizikai leépülés jeleit, a ráncokat, a lazuló izmokat, a bőr elszineződését. A rendszeres szépségápolás, a kozmetikus, a fodrász sokat javíthat a kinézetünkön, és most nem beszélek az ennél durvább beavatkozásokról, talán mert még nem érzem szükségét. Minden nő életében elérkezik egy pont, amikor az eredeti hajszíne már csak nyomokban maradt meg a sok ősz hajszál között. Ilyenkor az ember lánya döntés előtt áll - fessük vagy ne? Én korán őszültem, már harminc éves koromban voltak fehér szálak a fekete hajamban, de sokáig ellenálltam a kísértésnek. Aztán volt egy nálam jóval fiatalabb fodrász barátom, aki rábeszélt a vörösre, mert szerinte az úgy illik a temperamentumomhoz. Gyűlöltem ahogy a hajtövemnél megjelent a festetlen sáv, a túl gyakori festés pedig tönkretette a hajszálakat. 2006-ban egy film  adta az ötletet, hogy vállaljam fel az őszséget. Rövidre vágattam a hajam és lehúzattam a vöröset. Az utóbbi időben egyre több "jó nő" döntött hasonlóképpen, az ősz haj divatos manapság, különösen, ha az ápoltsággal és gondosan megválasztott öltözékkel párosul.

9.  Önkéntes, a közösségért végzett tevékenység - az aki az előző 8 pontot betartotta, valószínűleg sosem unatkozik és egyedüllétre sem panaszkodhat, mégis fontos, hogy az idős ember igyekezzen a közösségért is tenni valamit, átadni tapasztalatait. 

Talán feltűnt, hogy a tennivalók között nincs lekvárfőzés, kerámiázás, kertészkedés és az unokákkal eltöltött idő... ami a társadalmilag elfogadott "nagyanyó" tevékenység. Nos, van egy rossz hírem: a XXI. századi, idősödő, feminista nők ugyan ezeket is bele tudják illeszteni a napirendjükbe, de nem ezek határozzák meg az életüket.

Mi, az egyedi és megismételhetetlen életünket még nem fejeztük be - okozunk még meglepetéseket.