A hosszú élet első alapkövetelménye, hogy dolgozzunk - olyan munkát végezzünk, amelyet szeretünk csinálni. Worksalkoholisták előnyben...
Ha egy nő szenvedélyesen végzi a munkáját, élete nagy részében gyanúsan méregetik - biztos elhanyagolja a családját...
Fiatalságunk rámegy arra a dilemmára, hogy mit nem csinálunk elég jól, hiszen belemagyarázzák a fejünkbe, hogy egy karrierista nő nem lehet jó anya. Ezért nagyon sok nő csak azután éli ki magát igazán a munkájában, amikor felnevelte a gyerekeit.
Porba tiport önbecsülésünk morzsáiból újraépítjük önmagunkat és ötven felé futjuk a legjobb formánkat - tudásunk, tapasztalatunk és a saját képességeinkbe vetett hitünk visz előre. Ez az energia símán kitart legalább húsz-harminc évig, ha nem hagyjuk, hogy megint rábeszéljenek a társadalmilag elfogadott viselkedésre: mielőbb menjünk nyugdíjba, legyünk az unokáink bébiszittere...
Csakhogy nem azért tanultunk, dolgoztunk, szenvedtük el a megaláztatásokat a "tökéletlenségünkért", hogy idő előtt, erejünk teljében megváljunk a jól végzett munka örömétől!
Na persze, ahhoz, hogy ragaszkodjunk a munkánkhoz, életünk első 50 évében meg kell találnunk azt a fajtát, amit örömmel végzünk, és amiben benne van az állandó fejlődés lehetősége.
Ha nem sikerült ilyen foglalkozást kialakítanunk magunknak a gyereknevelés, a család miatt vállalt kompromisszumok okán, most megvan minden lehetőségünk, hogy megtegyük!
Soha nem késő kiforgatni a világot a sarkából - pályát módosítani, megtalálni a magunk számára ideális elfoglaltságot - a kor szabaddá tesz, ha eldöntjük, hogy ezentúl szabadok leszünk!
Diplomázásom után öt évvel váltottam először - merőben más szakmát választva. Megszereztem a második diplomát is, hogy aztán alig három év múlva azt is a fiókba tegyem. A harmadik újrakezdésem kezdetben nem volt egészen a saját döntésem, de abban is megtaláltam az egyéni hangot, céget építettem, közel húsz évig nem is törődtem mással.
Amikor a gyerekek már felnőttek, több időm maradt magamra, ötvözni kezdtem mindazt a tudást és tapasztalatot, amit összeszedtem az évtizedek során. Semmi, ami korábban foglalkoztatott, nem veszett kárba, az egyik szaktudás erősítette a másikat, együttesen eredményezték a sikert.
Amíg a fiatalok elvitathatatlan előnye a technológiai tudás, a speciális ismeretek, addig az idősebbek a komplexitásban, a széles látókörben, gazdag tapasztalataikkal lehetnek hasznosak egy sikeres csapatjátékban. A hosszú távra sikeres vállalkozások nem mondanak le egyikről sem.
Az idősödő nők másik nagy lehetősége, hogy ha addig nem tették - a saját vállalkozás. Lehet, hogy évtizedeket lehúztak egy nagy cégnél, mint alkalmazottak, mert abban a korban a munkahelyhez való hűség volt az érték, azt tekintették biztonságosnak.
Mára ez gyökeresen megváltozott: nem lehet az állami gondoskodásra, a nyugdíjbiztosítókra, a családtagokra hagyatkozni - az öngondoskodás az egyetlen lehetőség a biztos boldogulásra, tehát aki ezt még nem tanulta meg, épp ideje, hogy megtegye.
